ÁLOM-FORGATÓ-KÖNYVEK

F. KAPITÁNY LENN A TÉREN

F. kapitány a hideg lehetetlen ûrbõl érkezik. A Szenátus legöregebb tagja még emlékezett a jóslatra, amely biztosra vette, hogy a tömegek megváltási vágyát egy égbõl pottyant képregényfigura fogja kielégíteni. Ezért mindent jó elõre elkészítettek, beleértve a kishercegszerû, mégis elemi erejû hõs mentálmateriális megtervezését, a nép megpuhítását a médián keresztül, az angyaldémon lángszerelemre lobbantását, az alig anyagi ûrhajó tervezett érkezése helye-idejének a tudósok általi kiszámítását, majd a szándékolt zûrzavart, melyet ráfogtak az intergalaktikus ködök energianyelõ zárványaira, hiszen olyan könnyen lehet a mindenbõl semmit csinálni, ha eltagadják a lélekforgás felkavaró élményét, és üldözik a szerelmeseket a beilleszkedés morálját hangoztatva az összeilleszkedés tündérváltozékonysága rovására.
Mindenki tudja mi a sötét, de ezáltal a fényhívók táborát erõsítenék föl, ezért világítanak éjjel-nappal mesterséges holdakkal, és küldik az álinformációt a nem-élõkrõl az élõknek, míg maguk is elhiszik, hogy jobb élõhalottként, míg el nem visz a halottkém, semmint a valóság többszörösen letarolt mezején felülrõl szagolni az ibolyát.
A konzervatívok persze átlátnak a szitán, és a termõföld védelmében lépnek föl, a kimûvelt emberfõk sokaságában bíznak, a határokon átívelõ, emelkedõ ország látképében gyönyörködnének kizárólag lelki alapon, szemben a magukat világpolgárnak hívõ otthontalanokkal, akiknek úgy sincsenek érzéseik, csak manipulált álvágyaik.
F. kapitány tényleg az égbõl jön, s mivel nem tudja senki, hogy ki is õ, ezért joggal kapcsolódhat személyéhez a csodavárás csakúgy, mint a csípõbõl jövõ elutasítás. Esetleg a kettõ keveredéseként a bennfentesek bizalmaskodó lesajnálása: kézben tartjuk a csodát.
F. kapitány maga sem érti a helyzetet, a megnyíló égi csatornákon érkezett, sokan a TV közvetítésen keresztül látják, ezért szkájcsenölre emlékeznek, mások szerint csak az esõ hullt-hullt és bújásban kerestek menedéket, már talán el sem hinnék az érkezést, mendemondának, felfújt sajtószenzációnak tartva azt. Pedig tömegek látták- várták, a nagyon fiatalok és az öregek még emlékeznek rá, a kételkedõk megnézhetik a róla készült összefoglalókat, ha ugyan nem az ellenséges propaganda hõzöngése ez is, ami nem lenne meglepõ a hullámzó válság közepette. Kénytelen-kelletlen hõsünk is tótágast áll, hogy megértse az eseményeket, hiszen szellemi lényként az anyagi folyamatokba kell belelátnia.
Ez a tett máris követésre kényszerít sokakat, akik megalakítják a Lábról a kézre szektát, holott az egész csak egy nagy felfordulás. A formalizmust elutasítók csak lelki gesztusnak tartják, azt mesélik, ez csak szellemi tan: képezzünk hidat testünk és gondolataink között. A szexisták az egészbõl annyit jegyeznek meg, hogy fej kerülhet a lábak közé.
Annyi igazuk lehet, hogy nem maradhat egyedül a fényhõs, hiszen a szférikus siklás határait súrolva megérkezik Angyaldémon, hogy felderítse a lassan letargiába süllyedõ kapitány életét. Történt ugyanis, hogy a csodavárók és a kétkedõk próbára teszik F.-et: színt kell vallania, részt vesz-e a szenátusválasztási kampányban Hollydork oldalán, ezáltal szentesíti a fennálló rendet, vagy az ellenzék vezetõjét, Szelfisgént támogatja. A szélsõségesek magát F.-et látnák az elnöki székben, és ügynökeik a fehér vagy vörös közötti választásra biztatják, milyen szín alatt vezesse be a terrort. A tétovázó fõhõst látva a mérsékelt parlamentiek kék-zöldre verik, ázsiója ezután a nép körében is csökken, a szélsõségesek nyomására vizsgálóbizottság elé állítják, hogy adjon számot arról a pénzrõl, amit a Földre érési kampányára és az élõ-egyenes adásra költöttek alaptalanul, hisz csodát tenni nem volt képes, jelenléte alatt a válság állandósult, firtatnák származását is, talán az ellenséges mosztaók kéme, akik most szakították meg gazdasági kapcsolataikat Jukrisztániával.
Nyilvánosan önvizsgálatot hirdet, elvonulásra egy szent hetet kap Angyaldémon kérlelésére, aki meglágyítja apja, Hollydork szívét, és a reménytelenül belé szerelmes Szelfisgént is elbizonytalanítja. Az ellenzék vezetõje abban bízik, hogy látszólagos engedményével éket verhet a lány, a fiú és az apa közé, ezáltal mégis gyõztesen kerülhet ki az egyelõre neki kedvezõtlenül álló küzdelembõl, mivel egyre kevesebben hisznek egy lebegõ hazában, miközben Mosztaó határain seregek sorakoznak, a termõföld védelme egyre kevésbé a kimuvelt emberfõkön fog múlni, hanem a Vérprofi hadseregen, melynek vezetõje egyre inkább hangoztatja, hogy F. kapitányt valójában már jóval korábban követték a gépeikkel, semmint azt a jósok jelezték volna, s mostanában az elvonultság szent hetét töltõt többször látják szférikus határon Angyaldémonnal, ami bizonyítaná, hogy fogadalmát nem tartja meg, s az aszkéta magábafordulás helyett mÁmornak hódol.
Az ezoterikusok szerint ez csak a felfokozott asztráltest, ami a szenátusiakat ideig-óráig megnyugtatja, a költõk már a szent szerelemrõl értekeznek, melynek eredményeképp az új eszme megfogan az idõk még nagyobb dicsoségére, a szexisták felhõkarcolókból leugrálva próbálnak szeretkezni, a lesifotósok gépeikkel szállnak a levegõbe…
Angyaldémon születésekor anyja meghalt, s a kegyetlen Dork megszelídült, már csak megszokásból gyakorolta a hatalmat, hivatalnokai sima-korruptan muködtek, az árvák és magányos nõk támogatása miatt kapta meg a Holly elõnevet, mely aztán hozzátapadt. Ellenzéke is csak akkor támadt, amikor Mosztaó gazdasága befogta Jukrisztániát, és olcsó áruk dömpingjével látta el a piacot. Bár a lány a legjobb nevelést kapta, mégis a nép között érezte jól magát, hová apja vitte gyakran, learatni a támogatásokkal szerzett szeretetet. Közvetlensége miatt a szélsõségesek egyszerû szajhát láttak benne kamaszkorától kezdve, de a beavatottak csarnokában tudni vélték, hogy sorsa nem mindennapi példázatossággal fog bírni a jövõ számára, magas indexe volt a szakrális tõzsdén, hova apja tette a vének tanácsára, ezzel is õrizve, a nyilvánosság által ellenõriztetve látva magasra tartott erkölcseit.
Angyaldémon rendelkezett a szférikus repülés képességével, amely ezer évente, ha lehetséges, s a jósok ezért is várták F.-et, valami bizonytalan rangtisztelet miatt kapitánynak is tartva. F. a valószínûség-számítások szerint ezer plusz egy évente érkezhetett, ezért volt izgalom az idõszámítás miatt. Einstádium járt legközelebb az igazsághoz, de inkább hegedült és bombát gyártott, utódai már annyira tökéletesítették a számításokat, hogy követhetetlenek voltak. Ezért maradt a misztikum. Nem volt gond elhinni, hogy F. megérkezhet, de maradt annyi szkepszis, hogy ugyanúgy várta a fogadóbizottság, mint a lelövésére kész rakéták, a hívõ nép, mint az istentelen csõcselék. És most itt van, tudják, hogy õ az, és nem csinál semmi de semmit, csak múlatja idejét, mintha ember volna, pedig fentrõl jött.
Szerelem, béke és egység! Ezt a hármas jelszót vetítette teljesen fehérre meszelt cellájának falára a mágikus hõs, ki az Elvonulás szent hetének utolsó napját töltötte, s már csak az utolsó gyakorlat volt hátra, hogy feltöltekezve teljes energiakészlettel készüljön a küldetés végrehajtására. A feladat nem percrõl percre lett világosabb, hanem a megfeszített erõfeszítések közötti szünetben váratlan fénybetörésként érte az egyetlen lehetséges parancs: AZ ERÕ DIKTÁL, DIKTÁL AZ ERÕ, A KÖZÉPPONTBAN SÛRÛSÖDÕ! Tudta, hogy a válság ezer fejét nyesegetni fölösleges, a lényegénél megragadni, és… Csak felszámolni ne! Nem megölni a sárkányt, lovagolni rajta!
A Nagytanács Nagy Könyvébe a Sárkány Megzabolázása X-Generációs Korszakaként került be az elkövetkezendõ idõszak, hol az ellenzék értelmes javaslatokkal korrigálta a kormányt, a költõk hõskölteményeket írtak a gyõztes korlátozott háborúk hõseirõll, F. földlényeket nemzett Angyaldémonnak, s nemcsak egyen volt súly, hanem megvalósult az egyensúly.

"Tömegek várnak lenn, a téren. Lábról a kézre, felfordulás. Mindenki bújik, ha szakad a zápor. Megnyíltak az égi csatornák. Bújj hozzám, mondd azt, hogy tüzelek én is. Elhagyott szempillád a világ. Kezem az arcodhoz-tapad a vér is, elmegyünk innen, hogy senkise lát. Siklasz az égen, úgy szállsz el egy éjjel- megérintett szép piheszárny. Remegõ ajkadon csöppen a bíbor- szemem elõtti átváltozás. Izzik a nyár is és felken magára, süllyedek én is a szíved alá. Szorít az idõ, és maradni késõ. Jelt ad az árva Fénykapitány: Van erõ, amíg csillog a fény a csillagtérben!"

Írta: Fenes Tibor